Néhány kép

Már régóta szerettem volna néhány képet megosztani veletek, ennek most jött el a pillanata! Ha egy kép fölé viszitek az egeret, egy rövid leírást kaptok róla.

Szevasztok!

Advertisements

Project Week és egyéb

bÜdvözlet mindenkinek határon onnan és túl!

Visszatértem a távoli Németországba a még távolabbi Franciaországból! Nade mit is kerestem ott? Van az iskolának évente két úgynevezett Project Weekje, aminek az a lényege, hogy a diákok szerveznek maguknak egy egyhetes programot. Ez lehet p20161005_110304éldául kirándulás az ausztriai Alpokban, önkénteskedés Luxembourgban, biciklizés Milánóba vagy akár sziklamászás Franciaországban. Én az utóbbit választottam.

Vasárnap reggel indultunk az iskola egyik kisbuszával (elég szerencsések vagyunk, hogy az egyik tanár úgy döntött, hogy velünk tart, mert mások vonattal utaztak általában, nekünk sokkal könnyebb dolgunk volt), este már egy francia kisvárosban, Arbonne-la-Forétban vacsoráztunk. Az ételt mi magunk készítettük, reggel müzli plusz szendvicsek a napra, vacsorára pedig főztünk valamit. A kettő közötti időintervallumban az egyik mászóterületen voltunk, nagyrészt másztunk nagy meglepetésre. Tudni kell, h20161003_150639ogy ez a környék a világ egyik legnagyobb kijelölt mászókörzete  sok különböző nehézségi fokozattal a sárgától (kezdő) a fekete (lehetetlen) fokozatig. Najó csak majdnem lehetetlen, láttam, hogy egy emberke megmássza az egyik feketét körülbelül akkora erőbefektetéssel, mint én egy narancssárgát. Ha megtalálom a videjót, akkor felrakom, hihetetlen, ahogy négy ujjal tartja a teljes testsúlyát.. (Úgy kell elképzelni egy mászóterületet, hogy van mondjuk 100 db 2-3-4 méteres szikla, amik viszonylag tiszták, és vannak rajtuk kijelölve javasolt útvonalak. Ja és ebből van Fontainebleau környékén legalább 30. Valami ilyesminek kell elképzelni.) Nagyon élveztem a mászást, ajánlom mindenkinek, hogy valamikor ha adódik, próbálja ki. A legjobb talán az, hogy mindenki megtalálja a ma20161006_100435gának való kihívást, de a győzelem érzése amikor félórás kínlódás után felérsz egy 2 méteres szikla tetejére, felbecsülhetetlen.

Esténként vacsora után 1) meg voltunk halva a fáradságtól 2) próbáltunk valami elfoglaltágot csinálni magunknak. Elméletileg úgy volt, hogy minden este egyikünk csinál programot, de ez nem sikerült maradéktalanul. Volt filmnézés, játszottunk Cards Against Humanityt, ünnepeltünk zsidó újévet, tábortüzeztünk, én pedig megtanítottam őket rikikizni. Nemondjam, nagy erőbefektetés volt, ne akarjátok megtudni, hogy milyen hullafáradtan az egész napos mászás után betanítani 6 másik 20161005_111204hullafáradt embernek a rikikit. Nehezebb volt valószínűleg, mint a mászás, de a végére a játéknak még a játék szabályait is megértették. A társaság nagyon jól összejött, és annak ellenére is szóltunk egymáshoz néha, hogy mindannyian fáradtak voltunk, ráadásul még össze sem verekedtünk a nasiért. Csak visszaérkezés után amikor szétosztottuk a maradékot. De az már nem számít. Amúgy a főszervező Bimbi volt, úgyhogy ha ezt olvasod, gratula szépen összerántottad ezt az egy hetet, köszi szépen!  Ezen kívül amúgy még az iraki szobatársam, Bakr is ott volt, kicsit valószínűleg közelebb kerültünk egymáshoz az egymásnak való beszóláson keresztül. Hogyha már itt tartunk, a csapatban volt még Maya Izraelből, Ani és Emilia Némethonból, és a kanadai tanár, Carol. Nagyon jófej volt mindenki, külön vicces volt egy tanárral csinálni végig az egészet, előtte kicsit meg voltam ijedve, hogy milyen már egy tanárral tölteni ezt az egy “szabad” hetet, de pozitív csalódás volt ilyen szempontból. Egy valamit nem vállalt csak be, a Cards Against Humanityt, azt mondta, hogy az már kicsit túl lett volna egy bizonyos határon. Aki ismeri a játékot, azt hiszem érti miért. Szóval élveztem az egészet, na. Mondjuk az alternatíva az órákon ülés és a tanulás lett volna, úgyhogy azt hiszem ehelyett sok mindent bevállalok.

Megvolt az első szombati túra is, még mindig ugyanolyan szép a Fekete-erdő. De tényleg. Ha a technika ördöge is velem van, még képeket is tudok csatolni. A Hungarian Self-Taught tanárom még mindig nem bbírom annyira, vagyis inkább csak sziplán nem tud tanítani, dehát végül is Self-Taught, nem? Uuuu nagyon szuper, hogy egy csomó kortárs20161007_133156 szerzőbből is lehet választani, összesen 8 könyvet vagy művet kell elolvasnom majd. Matekon függvényeket tanulunk, ha még nem tanultam volna őket eleget (köszönöm Verebélyi tanárnő!), CAS-Creativityn pedig elhatároztuk, hogy készítünk hangszereket magunknak, és tanultam német, angolai és japán ritmusjátékokat, jövő héten vagy két hét múlva én is megosztom velük az indonéz és a magyar játékokat amiket tudok (á lá Novák Anikó). Ja és ma megfagytam délelőtt, de legalább megjavítottam vagy 4 bringát. Nem értem, hogy lehet ennyi bringát tönkretenni ilyen rövid idő alatt. Kösz Murphy! Ja és megkezdtem a College Servicemet is a Chique Boutiqueban, ami lényegében egy szoba tele elhagyott dolgokkal. De azt, hogy tele, értsétek szó szerint, van vagy 500 tonna ruha, meg még sok érdekesség is meg meglepetés. Én például találtam egy műanyagzacskónyi torokcukorkát, meg egy gyönyörű szivecskés bögrét, ja és a mappáim is onnan vannak. Baromi jó kis hely, asszem lassan beszerzek valami jó meleg ruhát is ami megfelelő 20161003_145059bicikliszereléshez.

Szóval folyik az élet itt is, remélem veletek is minden rendben, nyakatokon az érettségi, akinek pedig nincs az azt kívánja, hogy bárcsak megint érettségi előtt legyen. Igazságtalan. Amúgy jelenleg Virág kiutazását, meg elhelyezését szervezem, meglátogat engem őszi szünetben, már nagyon izgatott vagyok, meg várom meg minden. Tudjátok ti. Ha erre jársz véletlen, mindenképpen ugorj be 😉 Hiányzik Magyarország. De főleg Ti. Aki ezt olvassa, kap egy küldetést. Írj egy vicces vagy érdekes sztorit ami mostanában történt veled (esetleg mással). A legjobbakat jutalmazom! Az, hogy a Momó eltörte a lábát, nem ér. Meg az sem, hogy pénteken nálunk aludtatok úgy, hogy én ott sem vagyok. Szóval ne feledjétek, küldetés.

Minden jót!

(Tudom, kicsit ízléstelen a képek elrendezése, majd legközelebb jobb lesz!)

Eltelt egy hónap..

Sziasztok, ez itt én vagyok megint, már nem írtam egy ideje, úgyhogy egy kis helyzetjelentés, összefoglalás, ilyesmi.

Szóval letelt az első pár hét, már nekem (és nektek is) beállt körülbelül a menetrend, kezdem megszokni, hogy negyed 8-kor kelek. Oké ez nincs nagyon korán, tudom, de ha 1, 2 vagy 3 körül fekszel, máris koránnak tűnik. De nem kell aggódni, hétvégén 11-12-ig alszok. Háháá, nagyon jó. És utálom amikor valami miatt fel kell kelnem hamarabb.
Térjünk át a kicsit izgibb részre. Kezdek belerázódni az angolba, mondjuk a beszéddel még gondjaim vannak néha, de kifejezni bőven ki tudom magam. Tapasztalataim az órákról: többnyire pozitívak. Már a matek órák után sem fontolgatom negyed órán keresztül, hogy elégetem a tankönyvemet. Még ha az a laptompomon is van. Szóval igen. Alapvetően sokkal “kényelemesebb” maga a tanóra, mint otthon volt. Általában négy-öt 1 és negyed órás óránk van, kivéve szerdán, akkor a délelőtt szabad. És valahogy a szünetek jobban vannak elosztva, úgyhogy a nap végére nem leszek mosott rongy. Igazán pozitív dolog az iskolától. Az Illyésben még ha egész nap azok az órák voltak amiket szerettem, valahogy fárasztóbb volt. De nem kell aggódni, ezt a tanárok próbálják ellensúlyozni azzal, hogy jó sok leckét adnak, hogy a diáknak nehogy legyen egy szabad pillanata hétközben. És nincs is. És leckeellenőrzés szinte sosincs. De ha nem csinálod meg, akkor szimplán elvérzel. És persze van prezentációkészítés, esszéírás, anyaggyűjtés, amit pedig sehogy nem tudsz ellógni.

Nade térjünk át az ennél még izgalmasabb részre. Elkezdődött a CAS, és sajna nem kaptam meg a Mountainbikingot.. De amúgy nem panaszkodok. Creativityként egy ilyen ritmusos-zenés-improvizálós csoportba járok és hát már most imádom. Aki ismeri Novák Anikót, annak tudom pontosan leírni, hogy milyen ember vezeti ezt a dolgot. Olyan aura veszi körül amiben érzed a zene folyamatos vibrálását, és csak úgy sugárzik belőle az emberek és a zene szeretete. Activityként (dobpergés…) túrázni fogok, körülbelül egy hónapban egy szombaton. Kísértetien ismerős ez nekem.. És végül Serviceként biciklit fogok szerelni. Már meg is volt az első workshop, megtanultam amit eddig is tudtam, úgyhogy következő héten javításra váró bringák, jövök! Ja és ezen kívül ahogy időm engedi, unofficial el fogok járni frizbizni péntekenként (kemény sport, nem csak egy helyben állunk és passzolgatjuk körbe), és ha sikerül találni egy zenekart, ami belefér az időbeosztásomba, nem fogok habozni.

És az ennél is izgalmasabb rész. Mi is történt valójában ami említésre méltó? Jövő héten (okt. 3-tól) megyünk Project Weekre! Én egy hétig a Francia Alpokban leszek, és hegyet fogok mászni az idő egy jó részében. Külön öröm, hogy a 6 fős csapatunk tagja lesz Bimbi is (a másodévesem), és az iraki szobatársam, Bakr. Már alig várom, egyelőre még szervezzük, bevásárolunk, mászófelszerelést bérlünk, tervezzük az egész kócerájt, de tuti jó lesz.
Tegnap, szombaton volt Open Day, vagyis sok látogató jöt megnézni az iskolát, barátok, családtagok (nem az enyémeim sajnos), helyiek, a német és a nemzetközi UWC bizottságból. Nagyon jó nap volt, én a bejáratnál osztottam szórólapokat az olasz és a francia sráccal, akikkel énekelni próbáltunk egymás nyelvén, spanyolul és németül. Hát elég szórakoztató volt. Szegény német lány pedig folyamatosan az érkezőknek segített, eligazította őket, mert csak ő beszélt németül. Ezen kívül felléptünk Bimbivel és Corvinnal (félvér magyar-német srác) a Cultural Shown egy kis magyar néptánccal, egész pontosan moldvaival. Hát meg kell mondjam, ha egy néptánchoz konyító ember látta volna, szörnyülködött volna, de szerencsére nem ez történt, mind mi mind a közönség nagyon élvezte. (slusszpoén: ehhez hasonló csujjogatásokkal kezdtük az egészet, mint “A menyasszony jaj de szép / A két lába álljon szét”, igen azért próbáljuk őrizni a magyar kultúrát). Ja és jameltem egy csomót, mindenféle random emberrel aki épp hangszert vett a kezébe. Amúgy nagyon szórakoztató volt nézni a sok különböző népviseletbe öltözött embert, és nagyon vicces volt látni (és picit szomorú is), hogy hogy veszi át a tradíciók helyett az óccsó kínai “népviselet”..

Még megemlíteném a Peace Dayt. Aki nem tudná (mint ahogy eddig én sem tudtam), ez a nap szeptember 21-e, és ekkor megpróbálnak mindenhol a világban fegyverszünetet kötni, békében élni, az agressziót legalább egy napra szüneteltetni. Ennek keretében beszélgettünk arról kis csoportokban, hogy mit jelent nekünk a béke, ki mit tapsztalt életében. Elég megrázó volt hallani néhány történetet, a venezuelai fiúét az országáról, ahol válság van, és az étel a legnagyobb kincs, pénze mindenkinek van, éppen csak ételt nem vehet belőle, és mindennaposak az ételszállító kamionok kirablása, tömegverekedés.. Ezen kívül sok más történetet hallottam, de ezeket inkább nem írnám le most.

Ezen kívül, mégis a kedvenc dolgom nem a hatalmas “interkulturális” event volt, hanem a jazzfesztivál Freiburgban. Okés, kicsit belefárad az ember a többi emberbe, hogyha azok folyamatosan nyüzsögnek körülötte mint a hangyaboly. Élveztem-élveztem, de akkor is a napjaim fénypontja a jazzfesztivál volt, ahol kicsit magam tudtam lenni. Először bementem Freiburgba néhány másodévessel (kösz Bimbi!) egy ingyenes jazzkoncertre, ahol egy órán keresztül csak ürítettem az agyam csukott szemmel. Újjászületés 1. Másnap matekfeladat oldás közben tenorkürthangra lettem figyelmes, némi (2 másodperc) gondolkodás után, matekot elhajítva rohantam le a Dreisam partjára utánajárni a hangnak. Fülem nem csalt és három német emberkét találtam akik amolyan Goran Bregovic stílusú zenéket játszottak, próbáltak a parton a vasárnapi koncertre. Zenehallgatás, reneszánsz 2. És a végső pedig ma történt, bent a városban szintén a Dreisam partján a jazzfesztivál egyiki programjaként fellépett vagy 5 zenekar, és valami zseniálisak voltak, én csak mászkáltam a parton, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyiket hallgassam, végül mindegyikből hallgattam kicsit. Újjászületés 3.

Most ennyit, ígérem a következő bejegyzésig nem kell ennyit várni.
Minden jót!

Ui.: Palackos pénzgyűjtésem már 10,32 euronál tart, és van még vagy 15 palackom. Továábra is várom a műanyagenergiát. Tedd a kezed a monitorra!
Ui. 2: A képeket hamarosan feltöltöm.. Majd frisssítem a blogot!

Első tanítási napok és egyebek

Sziasztok!

Úgy gondoltam, hogy érdemes lenne egy kicsit blogosabb hangulatú bejegyzést is írni, arról, hogy hogy s mint megy egy napom, s közben megválaszolni egy-két felmerülő kérdést. Na vágjunk bele!

Az elején még egy kis helyzetjelentés: kezdem megtanulni az elsőévesek nevét (szép lassan). Na nem mind a 100-ét, de azért már jól haladok. Még élek. Eddig nagyon szép időnk volt, egy nap kivételével, de ha hihetek a másodévesek riogatásainak, akkor egy hónapon belül ennek vége, mind meghalunk, szétfagyunk, megázunk meg ilyesmi. De nem szoktam hinni a másodévesek riogatásainak. Persze ebből kisülnek olyan dolgok is, hogy a matekot Higher Levelen vettem fel, pedig mondták, hogy azt csak a matekőrültek tegyék, meg, hogy sokat kell vele dolgozni, meg a legnehezebb Higher.. Hát igazuk volt. Ebben legalábbis. Kicsit kezdem megbánni, eddig a délutánjaim felét matekleckeírással töltöttem. Meg az estéimnek is. Na nem baj. Megnézzük túl lehet-e élni. Ha meg nem, még mindig ott van a lehetőség, hogy szintet váltsak angol és matek között. Namármostmárk, akkor elmondom, hogy milyen tantárgyakat választottam végül. Az IB alapvető követelménye, hogy 6 tantárgyat kell választanod, 3-at emelt szinten (Higher Level, avagy HL), 3-at pedig középszinten (Standard Level, avagy SL). Ebből a 6 tantárgyból 1 idegen nyelv, 1 irodalom (anyanyelvi szint), 1 matek (Süllyesztett, SL vagy HL), 1 természettudomány (itt Fizika, Kémia, Biológia vagy ESS) és 1 humán tantárgy (itt Antropológia, Töri, Politika, Földrajz, Közgazdaságtan vagy ESS). A hatodik tantárgy bármi lehet az eddig felsoroltak közül vagy Művészetek vagy Színház. A hetedik te magad légy! Az én tantárgyaim: Matek HL, Magyar Öntanító SL (jóvanna, nem tuttam a Self-Taughtot máshogy fordítani..), Angol SL, Közgáz HL, Földrajz HL, ESS SL (Itt ragadom meg az alkalmat, hogy elmondjam mi az ESS. Egy ilyen össztudományos+human tantárgy. Fókuszában a globális jelenségek vizsgálata és megértése áll.) Eddig amúgy minden órával kapcsolatos tapasztalatom pozitív, kivéve az angollal. Dehát nem tehetnek róla a többiek, hogy még nálam is kevésbé tudnak angolul.. Az órákról majd egy következő blogposztban mesélek, akkor már kicsit több tapasztalatom less róluk és talán el is kezdünk tanulni valamit.

Amúgy egy hétköznapom lényegében úgy néz ki, hogy elméletileg 7-8-ig van reggeli. Felkelek fél 8kor, összeszedem magma és a cuccaim, rohanok reggelizni, benyomok mindent amit találok, kések kicsit az első órámról, 3 db egyenként egy és negyed órás óra, ebéd, 1 vagy 2 óra még ebéd után, fél 4 körül végzünk. Ja és persze ebéd után is mindig kések pár percet. Szerdán délelőtt nincs tanítás, akkor van a legtöbb Service dolog. Délután tanulás, random programok, előadások, szabad program (ami lényegében az, hogy próbálsz találni valakit aki éppen nem tanul, hogy csináljatok valamit, de mivel nem találsz ezért leülsz netezni valahova), szept 20-tól Activityk és Creativityk is beindulnak, de azért leginkább tanulás J Fura érzés tanulással tölteni az időmet, hozzá kell szoknom. A hétvégéket még nem tudom mivel telnek, még nem volt olyan J Péntekenként vagy szombatonként este sörözés a városban. Persze nem mind a 200 ember, de azért sokan szoktunk lenni.

Egyébiránt a szobatársaim nagyon jófejek, négyen vagyunk a szobában. Paul Németországból, Bakr Irakból, és a másik elsőéves Osasu Nigériából. Fu, hát nagy buli volt a szobát átrendezni. Amikor beléptem a szobába először spontán megbotránkoztam, hogy lehet egy szoba ennyire semmilyen. Tudjátok, ilyen IKEA-szoba, cask low-budget kiadásban. Szóval muszáj volt extremizálni és átrendezni kicsit. Persze amikor a House Tutor meglátta (8 napja), a német törvényekre, szabályokra hivatkozva és tűzvédelmi okok miatt azonnali visszarendezést rendelt el. Ami persze még mindig nem történt meg és nem is fog. Végül azért kiegyeztünk vele, hogy elég csak az eddig ajtónak használt ágykeretet visszaállítani. Ez volt 4 napja. A szoba még mindig ugyanolyan, csak már tele van poszterekkel is. És van még egy ember aki beszél magyarul a Bimbin kívül (magyar másodévesem)! Durva mi? Corvinnak hívják és német, de valahogy Magyar származású is egy kicsit. És persze ő is nagyon jófej meg minden 😉

Egyébegyébiránt. Feliratkoztam a hétvégi sátoros túrára amit a kissé őrült Tobi fog vezetni (egyik tanár). Nagyon vices, és kedves, de ha hagyod beszélni 1 óra után már idegesítő kicsit. Ilyen fenntarthatóság és környezetmániás (ami persze nem rossz dolog), de azért fárasztó tud lenni egy idő után. Másságiránt pedig na. Újabb téma. Az IB (Nemzetközi Érettségi) része a CAS is (Creativity+Activity+Service), lassan elérkezik a választás ideje, mindegyikből egyet kell választani minimum, aztán heti rendszerességgel csinálni, portfóliót írni róla meg sok hülye papírmunka. De nem is ez a lényeg, hanem maga a dolog nagyon király! A Creativity részben olyanok vannak, mint Jam Session, Acapella, Band, Rajz, Vitaklub, Sütőklub, IT klub meg ilyenek. A jó részét diákok szervezik. Az Activity részben pl van Mountainbike (<3), röpi, foci, extreme frizbi, falmászás, jóga, tánc. A Service részét még nem tudom, de valószínűleg most vagy bringát fogok szerelni, vagy kertészkedni ebben a félévben. Apropó, erről két téma is eszembe jutott.

Egy, atyaég mennyi bringás van Freiburgban. Én a majdnem pesti, aki azt szokta meg, hogy még a legforgalmasabb helyeken is mindig int vagy köszön a szembejövő bringásnak, mert hát hogy na, ritkaság az ilyen. Kicsi túlzás, de aki sokat bringázik az érti mire gondolok. Na hát itt minden tele van bringásokkal. Nem egy Amszterdam még, de közelíti azt a szintet, a plaza előtt folyamatosan 100-200 bringa áll, de ez semi a vasútállomáshoz képest, ahol ezres nagyságban vannak bringák legalább ilyen kacifántos, meg kevésbé kacifántos tárolókban. Ezen kívül a Collegenak is vannak bringái, amiket bármikor el lehet vinni, persze check-in után már nem. Apropó check-in. Kicsit idegesítő, de érthető szabály. Péntek, szombat 23:45-kor, egyéb napokon 22:45-kor van egy check-in amikor a House Tutorok körbemennek a házakon és beikszelgetnek mindenkit, aki nincs ott annak meg ajjaj. Nem is mondom, hogy már a harmadik napomon késtem vagy 15 percet. Szerencsére a check-int csináló is. Ja, az UWC nem a pontosságáról hires. Egyébként a fejbőlnemtudommennyilakosú Freiburgban (nem nagyváros egyáltalán) több km-nyi bicikliút van, mint a kétmilliós Budapesten. És amikor más városokban járok, azt sem értem, hogy miért nem lehet már kitiltani az autókat a rakpartról és valami emberbarátibb helyet varázsolni a partra, vagy a Szabadság hídról is simán ki lehetne tiltani az autósokat. Vagy a belvárosból. Kicsit radikálisnak hangzik, de higgyétek el, nem az. És nem csak azért nem, mert vannak durvább ötleteim is. De tényleg, Budapest ezerszer emberbarátibb, szebb és turistavonzóbb hely lenne így. De ahogy Tarlós Istvánra (főpolgármester) ránézek, vagy meghallgatom egy-két nyilatkozatát szertefoszlik ez az álmom. És amúgy imádom Budapestet, ezért is akarom, hogy jobb legyen. 😉

Kettő, bocsánat, nem nagyon akarok belemenni, de szerintem ez sokkal fontosabb annál, mint hogy ne beszéljek róla. Igen, a népszavazás. Én nem akarok a kedves olvasóimnak bebeszélni semmit, és egy dolgon kívül nem is akarlak rávenni Titeket. Ezt most főleg a korosztályomnak célzom. Gondolkodjatok, alkossatok véleményt dolgokról, ne higyjetek el mindent amit olvastok, ne dőljetek be mindennek. Nagyon egyszerű azt mondani, hogy engem ez nem érdekel, nem is akarom, hogy érdekeljen, sok ember beszél hülyeséget, nem akarom hallani. DE! Ebben az országban éltek (legalábbis még biztos), egyszerűen nem lehet nem tudomást venni a körülötted levő dolgokról. Mert persze, lehet sírni majd pár év múlva, hogy milyen szar az ország, lehet elmenni, lehet máshol tanulni, lehet szidni Magyarországot. De akkor semmi nem fog változni. Soha. A világot nem egy-két nagy ember változtatja, hanem azok akik őket követik őket. Könnyű azt mondani, hogy úgysem ér semmit a szavazatod, úgysem tudsz változtatni. De ez nem igaz. Ha kiállsz magadért, a véleményedért, még nyerhetsz. Ha nem csinálsz semmit, már vesztettél. Apró példa. Ha nincsenek a diáktüntetések, videó, level és sztrájk most nem használhatnátok majd atlaszt a töri érettségin. Oké, van akit nem érdekel az érettségi, de akinek fontos a pont, a töriatlasz a megváltást jelentheti. Főleg ha nem akar sokat tanulni 😉 De tényleg, ez az egyetlen mód, hogy változtass. Ha nem akarsz, úgy gondolod minden tökéletes, ez nem neked szólt. Ha úgy gondolod, hogy lenne min változtatni, de nem akarsz, szíved rajta. Csak ne várd, hogy megváltozik. Ha szerencséd van, igen. Én úgy gondolom, hogy az életünket nem érdemes a szerencsére bízni. Najó már így is túl sok coelhos mondatot mondtam, egyelőre ennyi elég. Amit mondani akartam, tudjátok, népszavazás. Biztos tudjátok, mert az egész ország tele van kék plakátokkal. Ha a véleményemre vagytok kíváncsiak, írjatok. De egy valamit mindenképpen meg akartam osztani veletek. Itt vagyok Freiburgban, és itt egy menekülttábor a közelben. Itt minden békés, nyoma sincs annak, hogy a németek már nem bírnak velük, randalíroznak vagy ilyesmi. Csak azért mondom, mert a köztévé ezzel van tele, és a kék plakátok meg az olimpiai közvetítések közötti egyperces csodák alapján gondolhatnád, hogy a menekültek emberevők, meg el akarják foglalni Európát meg minden. De ez (legalábbis itt) nincs így. Biztos meglátogatom a jövőben a menekülttábort, remélhetőleg önkénteskedek is kicsit, arról mesélek majd. A többiek története alapján, akik már voltak ott azt mondták, hogy békés, kedves emberek. Persze ez nem olyan nagy információ, de fontosnak tartom, hogy ezt is halljátok. [Disclaimer: Igen, tudom hogy innen Németországból könnyű “okoskodni”, meg hogy el is vesztette az értelmét az első fele ennek a bejegyzésnek.. Én nem így gondolom. Én a jövőmet Magyarországon képzelem el, akarok tenni valamit azért, hogy szebb, jobb meg ilyesmi legyen J]

Bocsánat, igazán nem akarok ilyenekről beszélni, de tényleg. De remélem ha már megteszem, van valmi értelme. Hogy kicsit elvegyem az élét ennek: szurkoljatok, műanyagpalackokat (akár 25 centet is érhet, nagy pénz az) meg üvegeket gyűjtök, és visszaváltom majd őket és abból a pénzből veszem majd a sört hazaútra J Szóval, ha akartok sört, küldjétek a műanyagenergiát a képernyőn keresztül nekem!

Minden jót!

Egyéb1: Várom a sztorikat az erdei iskolából! (meg bárhonnan) 😉
Egyéb2: Grat, hogy végigolvastad, ígérem nem nagyon fogok ennyit írni többet!

Néhány kép meg egyéb

Annak az apropóján, hogy újból felfedeztem a Google Earth szépségeit és tekintettel arra, hogy még nem kaptatok képeket, itt van pár érdekesség 🙂 Hamarosan lesz telefonom, úgyhogy akkor majd kicsit jobban megmutatom a szobám és a College-ot is.

Egyelőre csak így tudom megoldani, ezen a linken tudjátok megnézni őket. (Aki ért a wordpresshez, tudna segíteni, hogy hogy lehet megosztani képeket?)

Minden jót!

Első hét (plusz pár nap)

Üdvözlet minden kedves olvasómnak!

Ez lesz az első bejegyzésem!

Na, hát eddig megy a blogírás. Mit kéne írnom egészen pontosan? Hogy milyen itt? Hol vagyok? Mit érzek, hogy érzem magam? Hogy hiányoztok? Hogy hogy vagytok? Hát, nem is tudom.. Próbáljuk meg mindet. Tudjátok, hogy nem igazán vagyok a szavak embere. Néha sikerül valami jót mondanom, vagy valami szépet írnom, de hát ez nem lehet mindig így. Remélem azért az előbbi fog teljesülni, és legalább kicsit kielégítem a kíváncsiságotokat, márha persze van ilyen. Egyelőre képeket meg ilyesmiket nem tudok mellékelni nektek, mert még amikor Virágot jártam Spanyolországba, akkor ellopták a telefonomat. De segáz. Hamarosan kapok kölcsön egyet addig, amíg szerzek egy újat valahogy.

Pedig azzal akartam kezdeni az egészet, hogy mellékelek képeket az épületről, a helyről, a hegyekről, a kertről meg mindenről. De az csak később lesz úgy tűnik. Legyen egyelőre elég annyi, hogy beírjátok a google képkeresőbe, hogy Freiburg és azt hogy UWC-RBC. És hogy mi is az az UWC-RBC? Lényegében egy bentlakásos iskola, ahol két évfolyam van, mindkét évfolyamon száz-száz diákkal. Minden diák ezalatt a két év alatt a Nemzetközi Érettségi (IB) feltételeit teljesíti. Ezt ne kérdezzétek mi, én sem nagyon tudom. Egyelőre. Remélhetőleg. De az érdekesség csak most kezdődik! Ez a 100 ember kb. 80 külön országból jött (20 német van, a többiek különböző országból jöttek). Ezt tessék komolyan venni, olyan szempontból, hogy akikkel már söröztem, vagy röplabdáztam: (a teljesség igénye nélkül) román, cseh, horvát, szerb, macedóniai, olasz, német, walesi, dán, svéd, amerikai, kanadai, izraeli, palesztin, iraki, szíriai, nigériai, kenyai, egyiptomi, portugál, spanyol, chilei, kolumbiai, kínai, vietnámi, japán, fülöp-szigeteki, trinidad és tobagói (hogy írják ezt helyesen?).. Soknak tűnik? Az is. Egyelőre úgy állok, hogy ha szerencsés esetben ki tudom mondani a nevét az illetőnek akit megismerek, akkor is a következő pillanatban elfelejtem. De már van 10-20 ember akinek tartósan emlékezek a nevére. És másik 100 akinek tudom, hogy már bemutatkoztam és ő is bemutatkozott. Meg persze Bimbi, a másodévesem, aki a legkirályabb másodéves evör (ő a másik magyar ösztöndíjas). Na mindegy, majd csak megtanulom. Japp, kis kitérőt tettem. Na sebaj, a lényeg, hogy most Freiburgban leszek két évet (-szünetek), szóval ha levelet akartok írni, azt ne Budaörsre küldjétek.

24-én érkeztem Freiburgba, immáron 12. napja vagyok itt. Eddig semmi érdekes nem történt, és valószínűleg ezután sem fog. Na jó ez nem igaz, de ezt azért mondtam, mert eszembe jutott egy-két Introduction. Mertháthogy az iskola csak 5-én kezdődik és addig „beavatnak” minket az iskola, az IB, a CAS (majd később elmagyarázom), Freiburg, a fenntarthatóság (mert az az iskola profilja) és a német törvények zegzugaiba. Pontosan ugyanolyan unalmas, mint amilyennek hangzik, sokszor másfél órát kellett csendben ülni és hallgatni. És még poénkodni sem tudtam a mellettem ülőnek, mert angolul még nem tudok annyira, és ha meg akartam érteni egy részét legalább mit mondanak, figyelnem kellett. De sokszor kaptam magam azon, hogy éppen a Virágról vagy esetleg a gulyáslevesről ábrándozom. Szóval na, azért ennél egy fokkal izgalmasabb időtöltés is volt azért! (De attól még már kezdem kicsit (=nagyon) unni azt, hogy Samu from Hungary, eskü nevet és országot változtatok poénból egy kis időre) Viszonylag sokat röpiztem, valamennyit fociztam, kicsit körbejártam (biciklivel) Freiburgot, voltunk már kocsmában is, úgyhogy azért nem csak unalom az élet. És a német sör elég jó. Tényleg. De drága. De nem baj. Viszont már megtaláltam a kedvenc dolgomat is az iskolában. Hétköznapokon 7-8-ig van reggeli és 12-13:30-ig ebéd. És most jön a jó rész: hétvégén brunch van (érted, breakfast+lunch) 10 és 14 óra között. A világ legjobb dolga. Még úgy is, hogy minden egyes áldott nap ugyanaz van reggelire. És még nem unom. Nagyon. Amúgy a menza egészen türhető, csak néha támad kedvem kebabot menni enni. Amikor leves van. Valami egészen különlegesen nem jó levesek vannak. (Ja és hiányzik néha a Tünde-pizza kör, és nem csak a kedvező árfekvés miatt).

Nem is tudom mit írjak. Holnap kezdődik a tanítás. Tudom, hogy nektek már elkezdődött, (persze ez csak a gimnazistákra vonatkozik, nem a TTK-ra vagy a munkahelyre) sőt, a matek érettségi már fel is van adva nektek, úgyhogy öröm gondolom ott az élet. Nekem is az lesz hamarosan, ne féljetek..

Mivel kifogytam az ötletekből hogy mit írjak, ezennel felterjesztem elétek a kérdést, hogy mire vagytok kíváncsiak, mit akartok tudni vagy egyéb.. Szóval na, hogy mi érdekel titeket. Nem akarom feleslegesen koptatni a billentyűzetemet, de nagyon meg szeretném veletek osztani magamat. Úgyhogy hajrá, jöhetnek a kérdések (ha vannak) Facebookon, vagy emailben vagy galambpostán. Aztán jól megválaszolom őket 2-3 nap múlva. Hajrá!

Egyéb. Please meséljetek mi van veletek, mik történnek, hogy érzitek magatokat, bármi amit meg akartok osztani velem. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok és hiányoztok nagyon! Már alig várom, hogy újra lássuk egymást bárki is vagy éppen aki olvasod. Oké, ha nem ismersz, kicsit fura lehet, de no para. Egyéb2. Köszönök mindent, ajándékokat (NapiMi for president), szavakat, ölelést meg ilyesmit. Elraktároztam őket. És sokat jelentenek nekem. Egyéb3. Hogyha nem kereslek titeket, az nem azt jelenti, hogy nem érdekeltek, már nem akarlak látni bennetek vagy semmi ilyesmi. Basically csak nagyon sok dolgom van, és nagyon nem tudok 100 emberre ráírni. Ellenben nektek könnyebb dolgotok van, csak egy embernek kell írni, ha írni akartok. És nagyon fogok örülni ha megteszitek. Egyéb4. Lehet, hogy otthon leszek őszi szünetben (okt. 29-nov. 6). Nem tudom.  Egyéb5. Nincs több egyéb.